< AMCSI "kutya-gyárak" avagy nem csak itthon nincs kolbászból a kerítés - TenderLovingCake

a kihasznált állatok és profitorientált kereskedők szomorú története


Nehéz ellenállni egy aranyos kiskutyának vagy kiscicának az állatkereskedésben. Mégis, ha közelebbről megvizsgáljuk, milyen körülmények közt tartják őket, akkor kiderül, hogy a vásárlók által kifizetett magas összeg elhalványul az állatoknak okozott szenvedés mellett, akiket kizárólag azért tartanak, hogy minél több utódot hozzanak a világra.

Az imádnivaló kis rosszaság az üzletben talán egy "kiskutya gyárból" érkezett rendeltetési helyére, egy szaporító kenneljében hozták világra, aki szűk, összetákolt ketrecekben, mocskos körülmények között, szó szerint futószalagon termeli a kölykökkutyákat.

Ezeknek a "kiskutya gyáraknak" nagy része az Egyesült Államok közép-nyugati részén található, de a szaporítók az egész országot behálózták, és néhány üzletkötő külföldre is szállít a kölyökkutyákból. Az állandó fogság és a megfelelő állatorvosi ellátás hiánya - nem beszélve a szocializáció hiányról - az oka a gyakran beteg, antiszociális, és nehezen kezelhető állatoknak. Ennek eredményeként sokukat egyszerűen néhány héttel vagy hónappal az örökbefogadásuk után kirakják az utcára, magára hagyják, mely tovább súlyosbítja a társállatok túlszaporodásának amúgy is tragikus helyzetét.

 

ketrecek, mocsok és elhanyagoltság

A szaporítók "kiskutya gyárainak" felszereltsége állhat akár kis, fából készült ketrecekből, fémhálóval bevont traktor utánfutóból vagy egyszerűen a fához kikötözött pórázakból is. Az egyik Arkansas állambeli szaporítónál a ketreceket a planfonról lógatták le a földre, ez volt az egyetlen "berendezés" mindössze a fűtetlen betonépületben. A szukákat évente kétszer elletik általában a szaporítók és egészen addig használják őket, amíg annyira leramortizálják ezzel a szervezetüket, hogy már nem lesznek képesek fizikailag a vemhességre. Az anyakutyák és kölykeik gyakran szenvednek alultápláltságtól, mindenféle betegség veszélyeinek kitéve, valamint nem kapnak megfelelő állatorvosi ellátást sem.
A kölyköket leválasztják anyjuktól és eladják az üzletkötőknek, akik lécládákba pakolják, majd továbbértékesítik őket a kisállat kereskedéseknek. Az ilyen kiskutyákat akár több száz kilométeren keresztül is utaztatják kisteherautókon, traktor utánfutókon és/vagy repülőgépen, sokszor étel, víz, szellőzés és fekhely biztosítása nélkül. Két férfinak kellett szembenéznie a letartóztatással, miután 38 kölyökkutyát találtak ládákba nyomorítva, ürülékkel teli kisteherautójukban, étel, víz és szellőzés nélkül, talpalattnyi helyre bezsúfolva. Oklahomából Floridába szállították az állatokat, mikor egy Daytona Beach-beli motel parkolójában egy férfi felfigyelt a keservesen síró-ugató kutyákra miután orrát megcsapta az iszonyatos bűz ami a kocsiból áradt.
Tennessee államban 150 kiskutyát találtak, akiket Missouri államból szállított szaporítójuk az East Cost-i üzletekbe kisteherautóján, légkondícionálás nélkül. Sajnos a kiskutyák közül négy kölyök teste annyira felhevült a nagy melegben, hogy nem élték túl az utazást. Annak ellenére, hogy a kisállat kereskedések állítják, hogy nem vesznek kölyökkutyát szaporítóktól, mégis jó esély van arra, hogy egy olyan üzletkötőtől szerzik be az állatokat, aki viszont szaporítóktól vásárolja őket.

azok a fiatal kölykök, akik túlélik a kevésbé higiénikus körülményeket a szaporítók fogságában és kibírják a kimerítő utazást a boltokig, ritkán kapják meg azt a fajta szeretetet és emberi kontaktust ami szükséges számukra ahhoz, hogy alkalmazkodó társ váljon belőlük. a szaporítók, üzletkötők és a kiskereskedések úgy maximalizálják a bevételeiket, hogy spórolnak az ételen, fekhelyen valamint állatorvosi ellátáson az állatok kárára.

 

A körülmények nem változnak sokat akkor sem, mikor a kölyökkutya megérkezik a kisállatboltokba. azok a kutyák, akiket apró ketrecekbe zárva tartanak, a megfelelő mozgás, szeretet és emberi érintés hiányából fakadóan viselkedési zavarokkal küzdenek, ami akár állandó ugatással vagy környezetük tönkretételével, nem megfelelő szocializáltsággal jár. Nem úgy mint sok állatmenhelyen és állatvédő szervezetnél alkalmazott bevett gyakorlat alapján, ezek a kereskedők egyáltalán nem ellenőrzik az eladni kívánt állat lehetséges új otthonát és gazdáját. az állatvédelmi törvény nehézkes végrehajtása miatt ezek az üzletek gyakran beteg állatokat is továbbadnak, bár az állatvédők és a rendőrség néha sikeresen bezáratja azokat a helyeket, ahol sorozatosan történik olyan súlyos visszaélés is, amire nem derül fény.

a farmok és az üzletkötők szakítanak

amikor a PETA szúrópróbaszerű vizsgálatot kezdeményezett a Nielsen farmokon, egy "kölyök-gyárban", arra jutott, hogy a kutyák alatt nem volt alom az ürüléknek, és nem volt semmi, ami megvédhette volna őket az időjárás viszontagságaitól, akár a hidegtől vagy a forróságtól. Néhány állat kezeletlen sebektől, fülgyulladástól és tályogoktól szenvedett. a bezártság és az egyedüllét miatt az anyaállatok egy része megőrült. a PETA felügyelője tanúja volt egy USDA (Mezőgazdasági Minisztérium) által végzett vizsgálatnak, ami alatt az USDA képviselője csak egy gyors pillantást vetett a ketrecekre, de egyetlen kutyát sem vizsgált meg. a PETA vizsgálata azonban a Kansas-i szaporító kennel bezárásához és 20 ezer dolláros bírsághoz vezetett, valamint Nielsenéknek az USDA hosszú időre megtiltotta az állattenyésztést. 

Több ezer szaporító és közvetítő él az USA-ban. Egyedül Missouri államban több mint 1400 engedéllyel rendelkező kutyatenyésztő él, bár annyi illegális szaporító létezik, hogy egy állami felmérés szerint a kereskedelmi tenyésztés szabályozása emiatt teljesen eredménytelen. az ország legnagyobb kutyakölyök-értékesítője a Hunte nevű cég Missouri államban, amely exportra is szállít kutyákat a tengeren túlra. ezt a céget már a szaporítókon kívül számos olyan kisállat kereskedéssel hozták kapcsolatba, ahol rendszeresen elhanyagolják az állatokat, valamint a vállalat támogatja az American Kennel Club összejöveteleit (AKC) is. az USDA több mint 4 millió dollárt hitelezett meg a Hunte-nek bővítésre és fejlesztésre az elmúlt évek folyamán az adófizetők pénzéből, ettől azonban a kutyák és kölykeik nyomora csak nőtt.
a fajtatiszta kutyák helyzete
néhány ember a pilanat hevében dönti el, hogy kutyát vásárol, még akkor is, ha nem tud eleget az adott fajtáról, vagy esetleg nincs felkészülve arra az elkötelezettségre, amit az állatokkal való együttélés megkövetel. néhány filmtől, mint pl. a 101 kiskutya, beethoven, vagy akár az állatos reklámok, bizonyos fajtájú kutyák népszerűsége megugrott, bár nagyon kevés potenciális gazdi szánt időt arra, hogy utánanézzen a megvásárolni kívánt kutyafajta jellegzetességeinek és tartási követelményeinek. amikor hollywood kutyás filmet készít, az adott fajtát a pokolra küldik, mondta a Bouvier des Flandres fajtakutyák egyik gondozója. egy dalmata-kedvelő szerint biztos, hogy a gátlástalan szaporítók azonnal pénzt akarnak csinálni abból, ha egy állatos film a moziba kerül. mikor egy konkrét kutyafajta iránt megnő a kereslet, a "kölyök-gyárak" megpróbálkoznak a kínálat megteremtésével, de amikor a bernáthegyik nem úgy viselkednek otthon mint Beethoven, vagy a dalmaták mint Pongó, akkor az állatmentőket és állatmenhelyeket rendszerint elárasztják ezek a fajta kutyák.

az AKC, aki ellenzi a fajtatiszta kutyáknál a kötelező ivartalanítást, a tenyésztők által számára befizetett regisztrációs díjakkal több millió dollár bevételhez jut. az AKC több mint 421 ezer kutyát regisztrált 2005-ben, ezek közül néhány nemsokára ahhoz a több millió állathoz fog csatlakozni, akik egy menhelyen kötnek ki minden évben. a vásárlókat talán befolyásolja a törzskönyv és az AKC regisztráció, de ezek a papírok nem biztosítanak jó idegrendszert és egészséget a kutyák számára. az egyik állatorvos szerint a törzskönyv egyetlen dologra használható: a kutyaürülék felszedéséhez.  egyáltalán semmit sem ér. az AKC-nek minimális előírásai vannak a nagy számban történő tenyésztés feltételeinek kialakításához, de csupán 14 ellenőrrel és kizárólag a regisztrációhoz és kutyakiállítások szervezéséhez elengendő költségvetésével az AKC csupán kétévente egyszer képes ellenőrizni a nála regisztrált kenneleket. a belépéssel való procedúra miatt egy problémás szaporító egyszerűen olyan törzskönyv-regisztrációs szervezetet keres (pl. Dog Registry of America, Sporting Dog Registry, American Hunting Dog Registry, és All American Dog Registry) ahol nem történik semmiféle ellenőrzés.

 

a kölyökkutya-gyáraknál a kutyákat csak a mennyiségükre öszpontosítva szaporítják, a minőséget nem veszik figyelembe. így a generációkról generációkra szálló rejtett genetikai elváltozások és a személyiségi zavarok nagyon gyakoriak. azok az emberek akik megvásárolják ezeket a kutyákat egyrészt magas állatorvosi számlákra készülhetnek fel, másrészt annak a lehetőségét is megvásárolják, hogy az állat szocializálatlan és nehezen alkalmazkodó lesz. a temperamentum gyakorlatilag nem szempont a vásárlásnál, mondta egy kutyakiképző. bárcsak a törvényhozók itt ülhetnének az irodámban és végignézhetnék ahogy zokognak az emberek, mikor el kell gondolkodniuk a saját kutyájuk elaltatásán, a súlyos viselkedés problémáinak köszönhetően.

nem megfelelő ellenőrzés

az USDA-nak (Mezőgazdasági Minisztérium) kellene felfednie és ellenőriznie a kenneleket, és tenyészeteket, hogy biztosak legyenek  az állatvédelmi törvény betartásában, de az ellenőrökre nem fordítanak túlságosan nagy hangsúlyt. az Egyesült Államokban több mint 1000 kutatóközpont létezik (ahol állatokon kísérleteznek), több mint 2800 kiállító és 4500 értékesítő, akiket minden évben ellenőrizni kellene.


a kölyök-gyárakat ritkán ellenőrzik a helyi hatóságok, és az alkalmazott szabályzat minden államban más és más. Missouri államban pl. legalább 1200 olyan hely létezik amit évente egyszer kellene ellenőrizni, de erre csak 12 ellenőrt vettek alkalmazásba erre a célra. ha csak 1300 szaporítóval számolunk Wisconsin államban, az olyan tenyészetek ellenőrzése, ahol legalább 50 kölyköt értékesítenek évente önkéntes alapon történik és nem áll rendelkezésre elegendő pénz a költségvetésben ahhoz, hogy be is tartassák az állatvédelmi előírásokat.
a kölyök értékesítési csatornák
könnyű kibújni a viszonylag kis számú törvény alól az Egyesült Államokban a kutyakölykökkel kereskedőknek, mert egyszerűen elhagyják az országot. egy kanadai ügyvéd szerint a kölyök-gyárak Kanadából vásárolnak kutyát. a határátkelés szintén nem okoz problémát, folyamatosan hoznak be állatokat. létezik például egy szaporítói csempész-hálózat, akik az Államokba és Mexikóba viszik a kutyákat. egy Los Angeles-i nőt letartóztattak, mikor rajtaütöttek a túl fiatal kutyakölykök értékesítése közben, akik a legalapvetőbb állatorvosi ellátást sem kapták meg. az akcióban résztvevő egyik rendőr szerint egyértelmű volt, hogy a nő mivel foglalkozik, mert álnevet használt és eldobható mobiltelefonja volt, a kölyköket pedig a csomagtartójából árulta az utcán. egy New Hampshire állambeli szaporító, akit már letartóztattak egyszer állatkínzás miatt - mert egy halom kutyát és macskát találtak otthonába bezárva, magukra hagyva, rendkívül mocskos körülmények közt - Oroszországba értékesítette az állatokat az interneten keresztül, fejenként 1900 dollárért.

egyenlőre egyetlen szövetségi intézmény sem tartja nyilván az USA-ban a kutyakölyköket, ennek ellenére a New York tv-csatorna vizsgálata kiderítette, hogy több ezer állat érkezik minden évben az országba, és közülük sokan betegek vagy elpusztulnak mire megérkeznek. egy magán-állatklinika dolgozója a John F. Kennedy (NY) reptéren elmondta a CBS riporterének, hogy néhány esetben a kiskutyákat egy kis dobozba tuszkolták be. a tévécsatorna arra jutott, hogy bár a Betegség Megelőzési Központ (CDC) és más szövetségi intézmények figyelmét is felhívták már a túl fiatal, beteg kölyökkutyákra - akik szállítása úgy zajlik, hogy beletömik őket egy mocskos, túlzsúfolt ketrecbe hosszú órákra az utazás idejére -, ennek dacára eddig semmiféle jogi lépést nem tett egyik intézmény sem. a CDC csak a veszettség oltást ellenőrzi az állatoknál, és az USDA előírásait - különös tekintettel az állat életkorára és szállítására vonatkozóan - nem alkalmazzák a külföldre szállított állatok esetében.

 

néhány államban olyan törvényeket hoztak, ami alapján az állatok gondozói a beteg vagy elpusztult kölykökért másik állatot kaphatnak, vagy kérhetik az értékesítőtől az állatorvosi költségek megtérítését. sajnos egyes államokban néha a törvényből nem lehet kivenni pontosan, hogy kire is vonatkozik, vagy csak olyan kisállat kereskedésekre, vagy a tenyésztőkre terjed a hatálya, akik nagyobb számú állatot értékesítenek évente.

 

mi lehet tenni?

több millió olyan kutya és macska (beleértve a fajtatiszta állatokat) hal meg minden évben állatmenhelyeken akikről gazdáik lemondtak, tehát egyszerűen nincs értelme annak, hogy az állatokat a kisállat üzletekneknek való értékesítés céljából tenyésszék. ezen boltok nélkül a "kiskutya-gyárak" és szaporítók haszonszerzési lehetősége megszűnne és az állatok szenvedése is véget érne. a legjobb módja annak, hogy társállatot találjunk az, hogy elmegyünk egy állatotthonba, vagy gyepmestertelepre.

 
 

Mégtöbb info a szaporítókról ---> HelpingAnimals.com.

forrás

kopirájt TLC©

néhány bruttó hazai termék:
a magyar mengele bácsi
- tanulság nélkül, mert a magyar állatvédelmi törvény egyenlőre szart sem ér, mivel nem tartják/tartatják be...
Dobermann gettó - szintén zenész, tavaly májusból
óccó szók gyilok - kutyaterápia 2007
korai öröm - 14 év alatt még nagyobb buli kivégezni egy állatot
HelpingAnimals.com

Trackback address for this post::

https://tenderlovingcake.blog.hu/api/trackback/id/tr157779

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

No feedback.